Fontos, hogy az iskolába lépő gyerek kialakult testsémával rendelkezzen. Mi is az a testséma? A három fő területe van a testtudat, a vizuális-poszturális testséma és a testkép. Mindháromnak fontos szerepe van a tájékozódásban a gyermek önismeretében, önértékelésében. Hiszen a testünkből kiindulva ismerjük meg pl. a térirányokat is, a testképünkből azt, milyennek látjuk magunkat és milyennek látnak minket mások.
Testtudat:
a) Testrészek ismerete:
- főbb testrészek
- kisebb jól látható testrészek
- nagyobb nem látható testrészek (szív)
Fejlesztési lehetőségek:
Testrészek megmutogatása mondókával kísérve.
A testrészek megnevezése, megérintése tükör előtt.
Felszólításra mutassa, mozgassa meg a gyermek egyes testrészeit.
Hová szállt a pillangó? A gyermek nevezze meg pl. fejemre, orromra, hátamra, hasamra stb.
A testrészek ismerete a nyelvi fejlődést is mutatja, mivel előbb a passzív szókincsében jelenik meg (mutassa meg), aztán az aktívban (nevezze meg), utána jellemzői alapján ismerje fel (cipőt húzunk rá), később ő jellemezze, majd helyezze el egy gyűjtőfogalomba (a szem az érzékszerv, vagy mondjon páros szervet).
b) Élettani folyamatok ismerete:
- a táplálék útja, sorsa
- megbetegedés és gyógyulás
Vizuális-poszturális testséma:
a) Csukott szemmel végzett gyakorlatok (mennyire uralja mozdulatait, célvezérelt mozdulatai mennyire pontosak, főként csukott szemmel végzett gyakorlatok mutatják meg):
- Csukott szemmel tapsoljon.
- Csukott szemmel öltözzön fel.
- Csukott szemmel öltöztessen fel egy babát.
- Csukott szemmel egy kézzel építsen tornyot.
- Csukott szemmel úgy építse a tornyot, hogy a mozdulatok között 3-6 s idő teljen el.
- Csukott szemmel van a gyermek, mi őt beállítjuk egy testhelyzetbe kezeinkkel, majd a gyermek visszaállítja eredeti testhelyzetét, kinyitja szemét és megmutatja melyik testhelyzetet alakítottuk ki, vagy éppen társát állítja be.
Sok-sok gyakorlatot lehet kitalálni!
b) Testhatárok érzékelése
- Térben pl. székek alatt át tud-e úgy csúszni, hogy ne érjen a szék lábához
- Egy kisebb hullahopp karikát tart a derekánál, s úgy mozogjon a térben, hogy ne érjen hozzá semmihez.
- Síkban is mérnünk szükséges, bármely olyan feladat, ahol a vonalhatárok közül nem mehet ki a ceruza hegye.
c) Bőrünkre rajzolt egyszerű formák felismerése
- Elsőként nem baj, ha látja is a gyermek, pl. ahogy a tenyerébe rajzolunk
- Aztán már a gyermek hátára rajzolunk az ujjunkkal, vagy homlokára. (Vigyázat, iskolás gyermeknél írás esetében nem mindegy, ha a homlokra „rajzolunk” tükrösen érzékeli!)
- A formák bonyolultsága jelenti a nehezítést a továbbiakban.
Testkép:
Rajzolja le magát a gyermek, beszéljen arról, mire büszke vagy éppen mit változtatna magán, ha egy jó tündér teljesítené kérését. Ezek a kérdések az önértékelést, énképet mutatják meg, tehát nem a kognitív funkciók fejlesztéséről adnak képet. Minden gyermeket hozzá kell segítenünk, hogy elégedett legyen önmagával, mert a jó érzelmi állapot pozitívan hat az énképre!
A testsémához tartozhat még a térirányok ismerete is, mert a testünkből kiindulva tanuljuk meg, ugyanúgy, mint a szimmetriát, tükrözést. Ezekről azonban a térészlelésnél a következő írásomban fogok szólni.
Jó munkát, derűs napokat nektek!
Fotók forrása: pixabay.com