A gyerkőcök maguk az életöröm forrásai szoktuk mondani, hiszen mindennek tudnak örülni. Vidám kacajuktól hangos környezetük. Sokszor, ha megkérdezzük, min kuncognak nem is biztos, hogy tudnak abban a pillanatban válaszolni. Nem is szükséges, hiszen lehet csak eszükbe jutott valami vicces, kedves történet, de önfeledten tudnak örvendezni a szabadban szaladgálva egy labda után, vagy amikor gyíkot kergetnek az udvaron.

Amikor elkezd hullani az apró csipkeformájú első hópehely, akkor tényleg megáll számukra az idő. Igazán élvezik az itt és most pillanatát. Mit csináljunk, ha épp órát tartunk, amikor a sok lurkó először sugdolózva, majd egyre hangosabban és többen mondják, esik a hó! Haladjunk az anyaggal vagy álljunk oda az ablak elé és gyönyörködjünk közösen a hópihék táncában? Álljunk meg igen, és tekintsünk ki közösen a szemet, lelket melengető látványra élvezzük a természet adta csodát. Bizonyára megtapasztaltatok már sok ilyen szituációt. Szivárvány jelenik meg az égen, a gyerekek rögtön észreveszik. Menjünk, nézzük együtt ezt az égi tüneményt. A munka meg fog várni, amíg megmutatod a szivárványt a gyereknek, de a szivárvány nem vár addig, amíg végzel a munkával. Írja Patricia Clafford. A gyerekek tökéletesen át tudják élni a jelen pillanat örömeit.

Nekünk felnőtteknek az a dolgunk, felelősségünk, hogy támogassuk őket abban, ne veszítsék el e képességüket. Hogy hogyan?

Pozitív mintával, elfogadással, türelemmel, rugalmassággal és egy jó adag humorérzékkel. Akár szülő, vagy pedagógus vagy, szánj időt ezekre az öröm pillanatokra. Ezek lesznek számotokra azok az élvezetek, amiből táplálkozni lehet, és boldog perceket okoznak számotokra a további közös utatok során. Ne a rohanásnak, a teljesítmény kényszerének mintáját telepítsük a gyerekeinkbe. Pozitív emóciókkal gazdagítsuk lelkük, szellemük tárházát. Pár tippet szeretnék most megosztani veletek, ami segítségetekre lehet, a mindennapi rutin tevékenységeitek alkalmával hogyan tudjátok élvezni a gyerekekkel az örömöket. Hagyatkozzatok az érzékszerveitekre

A gyermek tapintása segít kialakítani a világról, illetve saját testéről és annak határairól alkotott képét: eddig vagyok én, innentől más. Az olyan természetes anyagok, melyek tapintásra ösztönöznek, újabb észlelésre motiválják a gyerekeket. A csemeték számára az ételkészítés az élvezetek karneválja. Az együtt főzés, süteménykészítés a gyerekeknek óriási boldogság. A sütemény tésztájának formálhatósága, gyúrása ami ráadásul sütés közben illatozik maga a csoda. Legyen a gyereknek konyhai eszköze fakanál, kötény, sodrófa, lábas, amivel dolgozhat. Fontos, hogy ezek az eszközök valóságosak legyenek, amit a gyerek megfoghat. Konyhában rengeteg olyan örömöt okozó tevékenységet lehet végezni gyermekünkkel, ami azon kívül, hogy jókedvvel tölt el óriási fejlesztési lehetőséggel bír. (kreativitás, finommotorika, számolási képesség, szerialitás, analízis, színtézis, szókincsbővítés, emlékezet, vizuális, taktilis érzékelés) Mindez úgy, hogy játszunk, közösen tevékenykedünk spontán módon fejlődik gyermekünk.

A körülöttünk lévő természetes anyagok, egy fatörzs végig simítása, egy tollpihével megérinteni az arcunkat, az eső áztatta udvaron vízben tapicskolni. Ezek mind derűt okozó tevékenységek a gyerekek számára. Ne tiltsuk amiatt, hogy koszos vagy sáros lesz, hiszen ezáltal szerez tapasztalatot az őt körülvevő világról, gazdagodik általa.

Végül néhány ötletet szeretnék megosztani veletek, amit kipróbálhattok csemetéitekkel. Tegyetek egy nem átlátszó zsákba vagy asztalra terítő alá különböző felületű, formájú tárgyakat.

Fadarab, jégkocka dupla zacskóban, kockacukor, vattapamacs, lufi langyos vízzel félig feltöltve, fakocka, tollpihe, és sok más dolog, ami otthon megtalálható. Jöhet a játék! A gyerek csak a kezét használva próbálja meg kitalálni mi lehet az a dolog, amit megtapintott. Milyen a formája, anyaga, hőmérséklete. Kellemes érzés megtapintani, mihez hasonlít? Az egész családot be lehet vonni jó kis mókát okoz.

Egy másik lehetőség, amit szintén nagyon szeretnek a gyerekek a válogatás. Öntsetek egy edénybe rizst, borsót és babot. Ne legyen túl sok, mert a nagy mennyiség próbára teszi a gyerek monotónia tűrését. A játék, hogy három edénybe válogassák külön a rizst, a borsót és babot. Ha egy kis történetet is kitaláltok hozzá, még nagyobb élvezettel veti bele magát a csemete a játékba. Közben azért megkóstolásra fog kerülni egy-két babszem, rizs és borsó erre készüljetek fel. A gyerek így tanulja a világot.

Tudjátok milyen sok lehetőség van egy fa ruhacsipeszben? Egyet megosztok a sok közül, ha van kedvetek próbáljátok ki. Tegyetek egy mélytányérba pl. buláta golyókat a gyerek csak a mutató és a hüvelykujját használva a csipesz segítségével szedegessen ki egy perc alatt annyi golyót, amennyit tud. Az idő letelte után számoljatok meg mennyit sikerült „kicsipeszelnie”. Élvezni fogjátok a közös játékot mindannyian.
Rudolf Steiner gondolatával fezezem be írásomat „az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen” szolgáljunk olyan pozitív mintával, hogy ez a gyermek számára védőháló lehessen a további útja során!

Kellemes, örömökben gazdag perceket kívánok nektek!

Petőné Honvári Jolán/Joli