A mai világban óriási szükség van a szülők, a család védő erejére a gyermek életében. Ezt halljuk gyakorta. Szeresd a gyermeked, fegyelmezd, korlátozd, neveld az életre, biztasd, tanítsd önállóságra. Csináld ezt, csináld azt, hogy tökéletes szülő/pedagógus legyél. Pedig nem a tökéletesre, hanem az elég jóra kell törekedni. A tökéletességre való igyekezetünk szorongóvá tesz minket.  Könyvek garmada áll már rendelkezésünkre ezekben a témákban. Több is található belőle házi könyvtárunkban. Egyik oldalról nagyszerű, a másik oldalról bizonytalanságot ébreszthet.

Lehet-e könyvből nevelni gyereket?

Ahogy Thomas Gordon fogalmazott – Lehet a gyermeket könyvből nevelni, de minden gyermekhez más könyv kell – minden gyermekhez más út vezet, mivel minden csemete egyedi személyiségjegyekkel születik a világba!

Hoppá, egy újabb bizonytalanság -melyik könyvet használjam? Érzem nagyon sok szülőtársamban a kétséget. Ezzel az a probléma, hogy ezt a bizonytalanságot áttesszük  akaratlanul is a gyermekeinkre. Én is végig jártam ezeket az utakat. Szeretni, megérteni, nevelni utakat találni, hogy megtaláljam az elég jó irányt. Nemcsak a saját, hanem az általam nevelt/tanított gyermekeimhez is. Az útkeresés során találkoztam zsákutcákkal, hidakkal, körforgalommal, elágazásokkal, sorompókkal és simán egyenesen vezető autópályákkal, ahol simán roboghattunk, hegyekkel, völgyekkel és még mindig haladok, mert ez az út örökké tart.

A start

Szülői és pedagógusi szerepemben is sok tapasztalatot szereztem. Az indulásunk, kétféle módon történhet. Képzeld el úgy, mint egy játékot nevezzük a nevelés játékának, amihez nem kaptál játékleírást. Hú, ez nagyon izgalmas, mert közösen alakíthatók a szabályok. Most kiterítjük a képzeletbeli játékmezőt és startra készen elindulunk a „megmérettetésben”. Kétféle módon indulhatsz el a szeretet vagy a félelem útját választhatod. A játékmezőn azt látod, hogy a szeretet útjában temérdek elágazás van, soha nincs vége örökké tart. A félelem útja rövidebb alig van benne akadály, a küzdés alapja a kapcsolatokban az erőtlenebbnek hitt fölötti uralkodás, a bizonytalanság ezáltal a bizonytalanságban tartás, hitegetés, titkolózás, megtévesztés. Az ilyen fajta út addig tart ameddig a félelem energiáját használó játékos jelen van. Mihelyt eltűnik a „játékmezőről” marad a kártékony hatása, összeomolhat a félelemben tartott személy. Dühös lehet, agresszívvá válhat vagy épp ellenkező viselkedésformákat használhat szoronghat, befelé fordulhat.

Te melyik úton indulsz el?

Amelyik úton elindulsz, azt az utat fogod végig járni gyermekeddel, pedagógusként diákjaiddal azt a mintát közvetíted feléjük. Most elindulunk közösen a szeretet útján, mert ez mindennek az esszenciája. Máris egy akadály kerülhet elénk ebben az alapigazságban. Lehet-e túl szeretni a gyermekeket? Gyereket nem lehet túl szeretni, de nem jól szeretni igen. Itt a játékmezőn kicsit várakozunk, mert mi is kell ahhoz, hogy szeretet tudjunk adni, a megismerés, megértés. Mi kell ahhoz, hogy megismerjek, megértsek valakit a szeretet. Ez kölcsönös oda-vissza ható folyamat, szinte ikertestvérei egymásnak nincs meg az egyik a másik nélkül.

Foglalkozzunk meleg, sugárzó szeretettel a gyermekekkel, s akkor ők csodára képesek- fogalmazta meg Erich Fromm.

Éreznie kell, hogy akkor is szereted, ha hibázik, „rosszat” csinál. A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk a gyermekeink ellen, ha feltételhez kötjük a szeretetünket. Ez nem azt jelenti, hogy mindent ráhagyunk a csemetékre, mert tudniuk kell a szabályokat, amelyek közösen teremtünk. Ezeket a szabályokat át fogják lépni, feszegetik, ez természetes folyamat. Jogosan vagy dühös és ennek adj is hangot, de ne a gyermeket, hanem a cselekedetet minősítsd! Ne fenyegesd a szereteted megvonásával. Mondd el neki, hogy mérges vagy, mert butaságot csinált, de ettől ugyanúgy szereted.

Fontos, hogy a szavaink, cselekedeteink, mimikánk összhangban legyenek. Láttam már olyan felnőttet, aki odament a gyerekhez mosolyogva és úgy szidta le a szegénykét szépen csendben, hogy fájt hallgatni. Akkor mit érezhetett a gyerek?  Ha dühös vagy ne vegyél fel mosolygós arcot, mert ezzel rosszat teszel. Elbizonytalanítod, megtéveszted az érzelmek felismerésében. A gyermeknek szükséges megtanulnia az érzelmek kifejezését az arcával is.  Ha te mosolyogsz, és közben majd felrobbansz ő is ezt az álarcot fogja viselni.  Neveld arra, hogy szavai, cselekedetei, mimikája összhangban legyenek, hiszen Te vagy a minta a gyerek a tükör!