Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak. /Paulo Coelho/

A gyerekek nevetését receptre kellene felírni.  A gyerekek maguk az öröm forrásai, mosolyuk, őszinte megnyilvánulásuk felhőtlen pillanatokat csempésznek életünkbe. Ők mindennek tudnak örülni, egy mosolynak, szónak, rajznak, az égen megjelenő szivárványnak, egy elröppenő tarka pillangónak, mindennek, ami környezetükben megtalálható.  Boldogok lehetünk, hogy részesei lehetünk ezeknek a pillanatoknak. A gyermeki tekintet, szó elvarázsol, igazi kincs minden csemete.  Lelkük oly tiszta, mint a csillogó fehér hó, a mi feladatunk, hogy ezt a makulátlan gyermeki lelket oltalmazzuk, amennyire csak tudjuk, hogy ragyogása ne vesszen el, csak fényesedjen általunk. Segítsük személyiségük egészséges fejlődését. De melyek azok a tevékenységek, melyek csemetéink és magunk számára is természetesek és örömet okoznak?

Játsszunk!

Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek- írta József Attila.

A gyerekek legfőbb tevékenysége a játék. Óvodáskorban a játék már többé-kevésbé a valóságból táplálkozik és a gyermek saját tapasztalatait, élményeit tükrözi – a játékok során a gyerekek megismerkednek, megtanulják és megtapasztalják a felnőttek világát. Fontos, hogy  a gyermekek minél felszabadultabbak legyenek és leljék örömüket az egyes tevékenységekben, hiszen ezáltal gazdagítják érzelemvilágukat és a kreativitásuk is szabadon szárnyalhat. A közösségi játék hatalmas örömforrást is jelent a gyermekek számára! Ebben az időszakban a kicsik sokszor még nem a célban, hanem magában a játék folyamatában lelik örömüket és abban, hogy mindezt megoszthatják pajtásaikkal.  A játék közben kialakuló változatos helyzetek megtanítják a gyerekeket a megosztás és együttműködés örömeire is, valamint fejlődnek az olyan érzelmekre épülő képességek is, mint a barátság és figyelmesség, szabálytudat, alkalmazkodás, értelmi és érzelmi intelligencia. A játék szorongás-, feszültségoldó hatással bír, a legtágabb értelemben magába foglal mindent, ami az élet része. Számos lehetőséget kínál az emberi feszültségek megoldására. Az élet másik legnagyobb csodája, a gyermek, mert a gyermek maga a fiatalság, az örök élet.

Meséljünk!

Bizonyára sokan néztétek már gyermekeitek arcát, amikor mesét hallgatnak. Igen hallgatnak, nem néznek ez nagyon fontos. Tátott szájjal, tágra nyílt szemekkel örömtől ragyogó arccal él együtt a mesével. Nem véletlenül, hiszen ő a királyfi vagy királylány, aki épp legyőzi a hétfejű sárkányt vagy kiszabadítja az elrabolt királylányt.  Meséljetek minden nap! A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni írja Bruno Bettelheim. A mesében a jó elnyeri jutalmát a rossz a büntetését. Az óvodában, iskolában egy-egy mese feldolgozásnál, a mese eljátszása óriási örömöt okoz a gyermekek számára. Otthon is nagyszerű időtöltés, játék egy-egy ismert mesehős eljátszása, kitalálása tulajdonságai alapján, vagy mutogatással, bábozással, találós kérdésekkel a jellegzetes szereplőkről.  Kellemes szórakozást örömteli perceket nyújthat az egész családnak. A mesének óriási fejlesztő hatása van a gyermek értelmére, lelkére.

Mozduljunk!

A gyermekek alapvető szükséglete a mozgás, teret és időt kell biztosítani számukra e tevékenység végzésére. A fejlődéséhez elengedhetetlen ingereket többek között a hintázás, szaladgálás, mászás, kúszás, ugrálás, labdázás által kapja meg. Ugyan ilyen fontosak a körjátékok, népi gyerekjátékok. Ezek többsége olyan elemeket tartalmaz, melyek hatnak a szenzomotoros integrációra, de fejlesztő hatásuk mellett a játék örömét nyújtják a gyermekeknek. Ezek a játékok az alapmozgásokon alapulnak, változatos feladathelyzeteket teremtve nyújtanak lehetőséget azok gyakorlására, s mindemellett a gyermek mozgás- és játékigényét is kielégítik.  A szabályok változtatásával könnyíthetők és nehezíthetők, avagy előtérbe helyezhetők speciális fejlesztési területek. Valaha ezeket a játékokat generációról – generációra adták tovább a szülők gyermekeiknek, játszották azt utcán, iskolában, szünetekben. Ma már ezek háttérbe szorultak, kevésbé ismertek, játszásuk nem tartozik a gyermekek elsődleges tevékenységébe. Ugyanakkor az újdonság erejével hatnak, s ha megtanítjuk rájuk őket, részévé válnak a tudatos fejlesztésnek, és egy kis plusz befektetéssel talán az is elérhető, hogy szabadidőben, önszerveződve is előkerüljenek ezek a tevékenységek. Tanítsuk meg gyermekeinknek azokat a játékokat, melyeket mi játszottunk gyerekkorunkban jókat derülhetünk a közös tanulás/tanítás alatt. A gyerekekkel megélt közös élmények érzelmileg, értelmileg immunizálnak mindannyiunkat!

Derűs pillanatokat, sok játékot, mozgást, mesés napokat kívánok nektek és a csemetéknek!