Az utóbbi napokban nagyon sok fotó felkerül a közösségi oldalakra a gyerekek kitűnő bizonyítványairól. Természetesen gratulálok minden kimagasló eredményt elérő kisdiáknak, de jusson eszünkbe, hogy nem minden szülő és csemete éli meg így a bizonyítványosztást. Sok család szorongásként éli meg ezeket a napokat. Hallottam olyat is, hogy inkább el sem mennek az évzáró ünnepségre. Óriási frusztrációt élhetnek át ezek a szülők és gyerekek. Biztos, hogy ez csak így működhet? Jegyre, osztályzatra mérjük a lurkókat? Optimálisak a lehetőségek, a feltételek ahhoz, hogy a gyerkőc a személyiségének, képességeinek megfelelő szintet tudja nyújtani? Szeret a gyerek rossz jegyet kapni? Szerintem minden szülő büszke lehet a gyermekére, osztályzattól függetlenül. Nagyon fontos, hogy ezt mondjuk el, éreztessük velük, hiszen a szeretet feltétel nélküli. Nem függhet jegyektől. Ne hagyjuk gyerekeinket abban a tévhitben felnőni, hogy azt érezzék, a szeretetünk attól függ, hogyan teljesítenek az iskolában. “Egy szülő nem adhat nagyobb ajándékot a gyerekének, mint hogy büszke rá!”

Ezek a gondolatok inspiráltak arra, hogy megosszak veletek egy mesét, amit már régen írtam pontosan 10 éve bizonyítványosztásra, azt szerettem volna már akkor is, a gyerekek és szülők egyaránt érezzék, hogy mindenki jó valamiben, csak észre kell vennünk. Minden csemete büszke lehet magára és a szüleik is büszkék lehetnek rájuk, hiszen óriási kincsek vannak a lurkókban.

A neveket nem írtam le és nem osztom meg mind a 22 gyerekről írt történetet, de talán így is tudok segíteni, lehet másképp is bizonyítványt osztani, hogy mindenki pozitív élményként élje át ezt az eseményt. Minden gyerek kapott névre szóló emléklapot is az első év emlékére.   

Mese az első céről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 22 óvodás. Nagyon várták már az iskolát. Voltak, akik már hallottak róla.  Először ezek a gyerekek a gólya partin találkoztak. Nagyon ügyesek voltak már ott is. Fel is tűnt a tanító nénijüknek, hogy milyen szuper csapat lesz. Ők lettek az első cések. Lehet, hogy mindig szerencsések?

Eljött az első nap szeptemberben. Ez a 22 csintalan csemete, riadt szemű kis madárrá változott. De ne féljetek, nem tartott sokáig. Talán egy hét, ha jól emlékszem, legalábbis a madarak azt csiripelik.

Dúltak aztán belső erőpróbák, de olyanok, hogy olyat ritkán láttok. Viaskodás, csúnya beszéd, sírás-rívás, kibékülés.

De hirtelen meghökkentek rájuk szólt egy furcsa hang:

– Nem úgy van ám kis komám, tanulni is kéne már!

– Ki szólt hozzánk? – csodálkoztak.

– Én vagyok a betűbohóc, aki megtanítja nektek a betűket. – mutatkozott be a hang tulajdonosa.

Eltelt egy hét, egy hónap, fél év és képzeljétek mindenki elkezdett olvasni alig várták ezek az izgő- mozgó lurkók, hogy új betűt tanulhassanak.

El kell árulnom egy titkot. A betűbohóc nagyon büszke midannyiótokra, mert kitartóan, nagy szorgalommal és szeretettel jártátok végig betűország útjait és a számok birodalmát.

A hónapok teltek, múltak s a vitatkozó csemetékből igazi csapat kovácsolódott össze. A tanító néni sok piros mosolygós arcot, matricát, manócskát kiosztott a gyerekeknek. Képzeljétek olyan is volt, igaz csak nagyon ritkán, hogy ez a tanító néni kénytelen volt elő venni, -amit pedig nagyon-nagyon nem szeretett- a fekete tollát. Persze nem ok nélkül, mert bizony voltak olyan huncutka lurkók, akik néha fegyelmezetlenek voltak az órán, és az év elején még vitatkozó gyerekek kérlelni kezdték a tanító nénit:

– Adj nekik még egy esélyt! Ne írj be nekik feketét!

Persze ők nem tudják, de a tanító néni nagyon örült, mert igaz, hogy néha rakoncátlanok, de a szívük a helyén van és vigyáznak egymásra. Így szerencsére a fekete toll használat nélkül maradt, viszont a piros toll, a matrica és manócskák varázslatos gyorsasággal kerültek a füzetekbe, könyvekbe.

Sok mindent csináltak a tanuláson kívül is, nagyon szerettek együtt lenni.

Napról napra okosodtak, ügyesedtek. Meg tanultak számolni, írni, olvasni. Közben észre sem vették mennyire, megszerették egymást, milyen jól együtt tudnak játszani, milyen segítőkészek lettek. Eltelt az első év. Utolsó nap mindenkinek feltette a tanító néni a nagy kérdést:

– Mi az, ami jó volt és mi az, ami nem tetszett az iskolában.

Mi volt jó? Szinte mindenki azt mondta, hogy meg tanultak olvasni, írni, számolni, sokat játszottak, kirándultak, és ami fontos barátokat szereztek.

Mi volt rossz? Ezeket felelték: Néha a nagyok csúfolódtak, néha összevesztek a barátaikkal, és képzeljétek voltak olyan gyerekek, akik azt mondták, rossz hogy nem kell nyáron iskolába jönni. De lehet, hogy ők csak vicceltek?

Most ezek az első cések nagy izgalomban ülnek a tantermükben. Most kapják meg életük első bizonyítványát. Pedig ha tudnák, hogy most örülni kell, és büszkének lenni magukra, mert mindannyian nagyon ügyesek, kitartóak és szorgalmasak voltak. Nagyon büszke rájuk a tanító nénijük és a családjuk is.

Kíváncsiak vagytok kik ezek az első cés gyerekek? Elmondom nektek, mert mindenkiben van valami jó és ez tapasztalható.

1. Manócska: Nem csak a neved a szíved is arany. Bár néha morcos az arcod, ha segíteni kell, ugrasz első szóra. Legyél büszke magadra, példamutató vagy számunkra.
2. Manócska: Nagyon aktív vagy az órán. Kezed mindig a magasban, értékes a szorgalmad.
3. Manócska: Kis művésznőnk, reméljük egyszer színpadon is megtekinthetünk. Szavalni, szerepelni nagyon szeretsz, örülünk, hogy előadásaidban részesülhetünk.
4. Manócska: Szíved csupa szeretet. Rajzaid mindig gyönyörűek, kincset érő gyűjtemények.
5. Manócska: Írásod gyöngybetű, szorgalmad is nagyszerű.
6. Manócska: Hangod is alig volt év elején mekkorát fejlődtél az idén. Kitartó vagy és barátságos. Az olvasásod szárnyra kapott.
7. Manócska: Csupa tűz vagy Te lány. Sokat szorgoskodtál az idén meg is látszik most év végén
8. Manócska: Te vagy a mi kis gyöngyfűzőnk, ügyes kezű tehetségünk. Mosolyod csupa báj szereteted mindenkire száll.
9. Manócska: Rajzolni nagyon imádsz, izgalmas feladatokat is mindig kitalálsz. Tiszta szíved csodálatos, tanulunk is tőled sokat.
10. Manócska: Gyorsan vág az eszed, a feladatokat is ügyesen megoldod percek alatt. Focizni is nagyon szeretsz. Szóval remek csemete vagy.
11. Manócska: finom lelked, jó szíved van, tanulásban is kitartó vagy. Csak így tovább azt mondhatom másodikban is meg lesz a jutalom.
12. Manócska: A matematikában remekelsz, lovagiasan viselkedsz. Jó, hogy itt vagy velünk és erősíted csapatunk.
13. Manócska: Nagyon kedves, csupa szív vagy. Borítékjaidat te vágtad ki, szorgalmad, segítőkészséged példaértékű.
14. Manócska: Nagyon tréfás fiúcska vagy. Sok mindenben jeleskedsz. Szereted a focit. Mindegy mikor van meccs, megnézni nem vagy rest. Ha bágyadtan jössz iskolába –Nem baj Joli néni, hogy fáradt vagyok, de a csapatunk nyert, s már le is ülsz a székedre és felfrissülsz egykettőre.
15. Manócska: Nagyon lelkes legény vagy, csak gratulálni lehet. Mindent szeretsz megérteni ennek mindig hangot is adsz. Értem, hogy kell olvasni!- jelezted s az örömöd, mindenkire ráragadt. Sokat segítesz másoknak és tudjuk ez jövőre is így marad.
16. Manócska: Ha vita van szeretsz igazságot tenni, barátok közt békét köttetni. Olyan vagy, mint egy békegalamb odarepülsz, ahol szükség van rád. Szuper, hogy itt vagy velünk!
17. Manócska: Nagyon csendes voltál év elején, de kinyíltál, mint egy virág az év közepén. Tudásod sokszor beszélt helyetted, amire nagyon büszke lehetsz.
18. Manócska: Sok mindenhez értesz, furulyázol, makettezel. Gyorsan vág az eszed, a matematikai feladatokban szárnyalsz, csuda jó, hogy velünk vagy!

Gratulálunk hát mindenkinek, a tapsot megérdemlitek. Ti vagytok ma a hősök, mert mindenki kitartóan küzdött. Addig is pihenjetek, nyáron friss élménnyel, sok játékkal, mesével, töltődjetek! Mesés utazásunk még nem ért véget, szeptembertől új tanév éled. Másodikban is sok-sok kaland, játék vár ránk, ahol még izgalmasabb utazásban lesz részünk.

Csodálatos, derűs, pihentető nyarat kívánok mindenkinek!