Beköszöntött az ősz utolsó hónapja. A 2. osztályos gyerekek az őszi szünet után kipihenve, feltöltődve, derűsen tértek vissza az iskolába. Ági nénivel a tanító nénijükkel leültek körbe a szőnyegre és elmesélték mi történt velük az októberi vakáció alatt. Bevallották, hogy nagyon jó volt otthon pihenni, játszani, kirándulni, de már várták, hogy találkozzanak a barátaikkal és tanító nénijükkel. Amikor befejezték a beszélgetést Ági néni szólalt meg:
– Boldog vagyok, hogy mindenkinek jól telt az őszi szünet, de most már üljünk a helyünkre – kérte Ági néni
– Ági néni, ne tanuljunk még ma! –kérték sóvárgó, csillogó szemekkel a gyerekek.
– Akkor mit szeretnétek csinálni? – tudakolta mosolyogva a tanító néni.
– Beszélgessünk, meséljünk, játszunk! – vágtak szinte egymás szavába a gyerekek.
Ági néni szeretettel nézett körbe kis csapatán és már tudta, hogy ma bizony nem lesz tanulás. Úgy is olyan ügyesek nem maradnak le semmiről. – Tűnődött magában.
Ebben a pillanatban, amíg a tanító néni töprengett, mintha a meseláda is meghallotta volna a gyerekek és Ági néni gondolatait, nem hiába csodás meseláda. Halk zenélésbe kezdett és óvatosan leereszkedett a szőnyeg közepére. Amikor leért bámulatos dolog történt, ahogy kitolódott a novemberi fiók úgy telt meg az osztályterem csillogó ködfoltokkal, zúzmarás levelekkel. A gyerekek szájat tátva maradtak attól a gyönyörűségtől, ami körbe vette őket. Izgatottan szólalt meg Tomi:
– Húúúúúú de izgi, kaptunk egy újabb mesét.
Ági néni örömmel vette ki a papírtekercset és el is kezdte a mese olvasását.