Advent első vasárnapja van, elkezdődik a várakozás ideje, egyre közelebb kerülünk a szent estéhez. Összegyűlik a család, leülünk, beszélgetünk, örülünk egymásnak. Kigyulladnak az ünnepi fények nem csak a karácsonyfán, a megtérített asztalon, hanem a szívünkben is. Hangolódjunk lélekben is az ünnepekre, kuckózzunk be a mézes kalács illatú otthonunkba és meséljünk gyermekeinknek! Legyünk újra gyermekek! Ahogy Charles Dickens írta: „Jó néha gyereknek lenni, és mikor lenne jobb, mint karácsonykor, hiszen gyermek volt az ünnep fenséges alapítója is.”
Változás, önzetlenség, megbocsátás
A karácsony varázsa a világirodalom számos alakját megihlette, hisz a keresztény világ egyik legszebb ünnepe, mely az önzetlen szeretet, jó cselekedetek, megbocsátás jegyében telik. Charles Dickens 1843-ban írta meg Karácsonyi ének című remekművét. Népszerűsége ennek a tanmesének rendíthetetlen. Üzenete van gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Jó példa ez a csodálatos történet, hogy soha nincs késő, jobbá válnunk. „A szőrösszívű Scrooge úr, a zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Három szellem látogatja meg. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos életének befejezését. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez – s jó barát, jó gazda, jó szomszéd válik belőle.”
Nagylelkűség
Dickens a megbocsátás jegyében kívánta szemléltetni, hogyan válhat egy önző, érzéketlen ember a közösség odaadó, nagylelkű tagjává. Tanmese ez, melyet így karácsony közeledtével 10-11 éves kortól bárkinek ajánlok elolvasásra. Azt bizonyítja, hogy legyen akár hány éves az ember mindig képes a pozitív változásra. A jóság, a hála, a jó tett, a megbocsátás, önzetlen cselekedetek gyakorlása nem korhoz, nemhez és származáshoz kötött. Nagyon fontosnak tartom a családokban, kapcsolatainkban a megbocsátást. Ne eresszük el azt az örök köteléket, amelyet a szeretet láthatatlan, de erős fonalai tartanak egyben. Van olyan, amikor életünk során szükséges elengedni embereket, kapcsolatokat, sokszor fájó, de meg kell tennünk, hogy fejlődni, változni tudjunk. Nincs garancia arra, hogy jót teszünk és jót kapunk vissza. Sokan elfelejtik a hálájukat kifejezni. Viszont ez is előre visz, megtapasztaljuk, hogy nem ilyenné szeretnénk válni, azonban a hitünket, a reményünket, a szeretet átadásának képességét soha ne adjuk fel embertársaink felé és tegyük a jót, amit a szívünk diktál a nehézségek ellenére is! Ha ezt a mintát adjuk tovább a gyermekeknek, egy olyan aranyfonalat adunk a kezükbe, ami egész életükre hatást gyakorol.
Szeretet, jó tett
Mindannyiónkban ott a jó soha nem késő cselekedni és ezt kimutatni. Gondolkodjunk el egy kicsit a múltunkon, lépjünk vissza gyermeki létünk pillanataiba. Ilyenkor karácsony közeledtével úgy is kicsit gyermeki énünk kap nagyobb hangsúlyt. Mit éltünk át, mit szerettünk volna, ilyennek képzeltük el magunkat amilyenek most vagyunk? Következik a jelen, amiben cselekednünk szükséges, ne várjunk a változásra, megbocsátásra, hálára, segítésre, önmagunk megbecsülésére, hiszen amit ma megtehetünk, ne halasszuk holnapra, mondja bölcsen közmondásunk.
Minél inkább rájössz, hogy mit kezdj magaddal, és minél többet teszel másokért, annál inkább megtudod, hogyan kell élvezni a jólétben eltöltött életet.
Fogalmazta meg William J.H. Boetcker amerikai író.
És mit hoz a jövő, reméljük mindenki számára egy nyugodt, boldogabb, békésebb életet.
Forrás: tkkonline.hu
Fotók forrása:Pixabay