Miután valójában egyre több az agresszív gyerek tudnunk  kell segítő kezet nyújtani a csemetéknek, családoknak. És tudnunk kell segítő kezet elfogadni is. Fontos, hogy felismerjük a kompetenciáinkat és vonjunk be segítő szakembereket a folyamatba attól nem válunk kevesebbé, de azt sem jelenti, hogy minden megoldást pl. a pszichológustól, fejlesztő- vagy gyógypedagógustól várunk. Ez egy közös „munka” a gyerekekért.  A segítségnyújtás a közösségerősítésében, a közösség tagjaiban az „együttérzés, megértés, egymás segítése” normáinak kiépítésében, valamint az agresszív gyerekek személyiségének megfelelő formálásában rejlik.  A kulcselem a kezünkben van,  sokat szükséges kommunikálnunk a közösséggel, ismerni kell a közösség struktúráját, a vezéregyéniségeket, s azok befolyásolásainak módjait és olyan módszereket szükséges tudnunk, amivel hatékonyan boldogulunk a problémás esetek kezelésében. Erre egy óra kevés egy héten, folyamatos odafigyelést, értőfigyelmet és szeretet kíván minden nap, minden órán és az órákon túl is. Ez hosszú távú, tartós, életre szóló pozitív eredményt teremt.

Antiszociális személyiségfejlődés

Ha a gyermek olyan szociális légkörbe születik bele, ahol az érzelmi biztonság helyett a veszélyeztetettség az uralkodó, akkor sajnos a világról alkotott képe, hogy a „világ veszélyes, fenyegető rám nézve”. Ezért van az, hogy a felé simogató kéz látványára védekezőleg emeli fel a kezét.  Óvodába, iskolába kerülve a gyermek személyiségfejlődésébe egyre inkább beépül az agresszió. A gyermek az agresszív felnőttel szemben kiszolgáltatott, tehetetlen. Szorongását, kiszolgáltatottságát egy módon tudja megszelídíteni, ha belebújik az őt bántalmazó szerepbe, hiszen akkor nem neki kell félni, hanem ő tőle fognak félni. Azonosul az agresszorral a szorongás oldására. Gyakorlatilag így védelmezi magát a lelki egyensúly megteremtése érdekében. Sajnos ebben a szerepben nem csak a szorongása oldódik, hanem megtapasztalja azt is, hogy milyen „jó” érzés, ha félnek tőle. Átéli a szociális hatalom érzését. S ha társas kapcsolataiban már a kezdet kezdetén így határozza meg önmagát, akkor a későbbiekben énképe is agresszív cselekedetekre készteti. Az agresszió célja ilyenkor a figyelem felkeltése, azaz az énkép megerősítése.

Hogyan tudunk segíteni?

El kell érni a gyermeknél, hogy az világ megkettőzödjön. Az óvoda és iskola világa számára nem fenyegető, hanem oltalmazó, érzelmi biztonságot nyújtó hely. Ezt szintén több lépésben érhetjük el.

1. Szerető, megértő figyelemmel szükséges a gyermek felé fordulnunk. Nem csak verbálisan, hanem fizikálisan is éreztetnünk kell a gyermekkel a szeretetet átöleléssel, simogatással, egy puszival.
2. Fizikai kontaktus: az ilyen gyerekek gyakran elutasítják a felnőtt fizikai közeledését is. Szükséges megteremtenünk az érzelmi biztonságot. Általános elv, amit direktbe nem tudunk elérni egy gyermeknél, azt indirekt módon elérhetjük. Tehát, a fizikai kontaktus nem célként jelentkezik, hanem egy játék eszközeként akkor már elfogadó lehet a csemete. Az egyik ilyen mód a kisebb gyerekeknél a höcögtetők, testi kontaktust igénylő mondókák. Nagyobbaknál pedig olyan dramatikus játékok, ahol szükség van fizikai kontaktusra pl. egymás masszírozása, százlábú játék, vakvezetés, érintések sorba rendezése stb. Szabály, hogy az intimitást tanuló gyermek párja mindig a pedagógus legyen elsőként, hiszen szükséges megtanítani a gyerkőcöt a helyes játszásra.
3. Keltsük fel a gyermekben az intimitás igényét. Szükségünk van arra, hogy szeressünk valakit, és szeressenek minket. Ezek hiányában az emberek magányossá válnak, szoronganak, sőt akár a klinikai depressziót is elérhetik. A nyomásgyakorlás erejétől függően a valahová tartozás sokszor felülírja a fiziológiai és biztonsági szükségleteket: alapszükséglet. Az antiszociális gyermeket arra szükséges nevelni, hogy érkezéskor, napjában igénye szerint többször is keresse a közelségünket, egy nyugtató, motiváló, feszültségoldó ölelésre, hiszen az ölelés létszükséglet.
4. A segítségnyújtás záró folyamata a kölcsönös szeretetre és fizikai kontaktusra épülő kapcsolat, mely során pulzáláskánt figyelhető meg a harmonikusnak mondható együttlétek és a konfliktus helyzetek változásai. Lesz olyan nap, amikor nagyon zaklatott, elutasító s lesz olyan amikor nyugodtabb, nyitottabb, elfogadóbb. Az biztos, hogy a folyamat eredményeképpen a szorongását egyre inkább képes lesz intimitással orvosolni, a szociális hatalom helyett inkább a barátságot választja, s énképébe sem épül be az agresszív jegy.

Az antiszociális személyiségfejlődésű gyermek azért is lehet agresszív a közösségben, mert  konfliktusait a látott, tapasztalt minta alapján igyekszik kezelni. A szocializáció szempontjából optimális konfliktuskezelésre a meggyőzéssel, a megfelelő mintaadással neveljük a gyermeket. Ugyanakkor, ha  frusztrációs feszültség  levezetését is szolgálja az agresszív konfliktuskezelés, akkor az impulzív agressziónál leírtakat is alkalmazhatjuk.

Milyen hatékony technikákat használhatunk még?

1. Beszélgetőkör, mely során a gyerekek reggelenként kibeszélik magukból az indulatiakat, élményeiket és ráadásul gyakorolják az összefüggő beszédet. A hétfői nap, amikor feszültségek, indulatok miatt a leggyakrabban találkozhatunk konfliktusokkal a gyermekközösségekben. Szimbolikusan azt is mondhatnám, hogy a gyermek tele van túlfújt lufikkal, melyek bármelyik pillanatban kidurranhatnak. Ezeket a lufikat, még kidurranásuk előtt szépen le kell ereszteni, hogy ne a nap folyamán pukkadjanak ki. Ezért szerencsés, ha a hétfői beszélgetőkört, egy rajzkészítés előzi meg, melynek témája a hétvégi élmények megjelenítése. A rajzolás és a rajzról történt beszélgetés hihetetlen mértékben képes levezetni a gyermeki feszültséget. Fontos azonban, a szabad és minősítés nélküli alkotás csak úgy, az alkotás öröméért rajzoljanak vagy színezzenek a gyerekek. Fel lehet ajánlani, ha valaki nem szívesen ábrázol, csak színekben fejezze ki a hétvégi élményeit. Szoktassuk rá a gyerekeket egymás türelmes, ítélkezésmentes meghallgatására. Csak jó alkotások születnek, ezt mindig hangsúlyozzuk ki!
2. Erőt igénybe vevő napi mozgás is alkalmas a feszültségek levezetésére, de ezt követően 2-3 perces relaxációra van szükség ahhoz, hogy a gyermek megnyugodva térhessen vissza a közösségbe.

A kulcs a kezünkben van, használjuk bátran, nyissuk ki a gyermekek lelkéhez vezető ajtót, ne csak azt tegyük meg amit tudunk, hanem mindent, ami lehetséges!