Az előző cikkemben azt mutattam be, mit tehetünk iskolai környezetben, hogy megkönnyítsük a problémával küzdő gyermek életét. Fontos azonban a szülőkkel való megfelelő kapcsolat kialakítása és érthető kommunikáció, hogy optimálisan tudjon működni a gyerek-pedagógus-szülő hármas egysége. Amikor kiderül egy gyermekről, valamilyen nehézséggel, zavarral küzd sok szülő megijed, ami természetes. Nyugtassuk meg a szülőket. Fontos, hogy meg tudjanak bízni bennünk, hogy a mi óvó szárnyaink alatt biztonságban lesz a legféltetteb kincsük. Beszéld meg négyszemközt a szülővel, hogy miben tudtok egymás segítségére lenni. Fontos a szülők figyelmét felhívni, hogy mindent megteszünk a csemetéért, de otthon is vannak elvégzendő tennivalók az optimális fejlődés érdekében. Érdekes az élet, mert szülőként és pedagógusként minkét oldalt megtapasztalhattam.
Segítség otthon
- Az iskolásunknak biztosítsunk nyugodt csendes helyet a tanulásra, ha nincs külön szobája, legyen egy erre kijelölt hely, asztal ahol zavartalanul elvégezheti a feladatait.
- Írjuk rá minden lehetséges iskolai eszközére a nevét. Igen még a ceruzáira is kis matricára, amit celluxszal még körbe ragasztunk. Így, ha szétszórja a felszereléseit könnyen megtalálható lesz.
- Használjunk házi feladat füzetet, amit mindennap közösen átnézünk, miből van lecke. Szépen lassan, türelemmel szoktassuk rá a használatára. Kérjük meg a tanító nénit, a nap végén egy láttammal jelezze felénk, hogy mindent felírt a csemeténk. Ha véletlenül kimaradt a láttam jel legyen szülőtárs, barát, akitől el tudjuk kérni a feladatot. A gyermeknek lassan beépül a szokásrendszerébe, hogy már önállóan beírja teendőit.
- Közösen nézzük át az órarendet és készítsünk egy tervet, milyen sorrendbe kezdjük el a tanulást. Egyszerre rövid ideig foglalkozzon a gyermek a leckéjével. Segítsünk neki a tananyag elsajátításának megszervezését.
- Közvetett módon erősítsük tanulási készségeit. A konyha nagyszerű hely erre a lehetőségre. Készítsünk együtt egyszerűbb ételeket. Használjuk a konyhai mérleget, készítsünk egyszerűbb süteményeket, olvastassuk el a receptet, írathatunk bevásárlólistát. Bízzuk meg életkorának megfelelő feladatokkal. Pl. hozzon x db burgonyát, játékosan megszámlálhatjuk, összehasonlíthatjuk melyik a legkisebb, legnagyobb van-e két egyforma. Miközben haladunk a munkával játszva fejlődik gyermekünk.
- Minden este meséljünk! A mesékben óriási erők lakoznak értelmileg, érzelmileg, megküzdési stratégiákkal egyaránt felvértezik a gyerekeket. Esténként gyújthatunk gyertyát is, attól még hangulatosabbá tehetjük ezeket a varázslatos perceket. Ha tehetném, receptre írnám fel, hogy minden szülő meséljen a gyermekének.
- Fejlesszük gondolkodási képességeit tegyünk fel nyitott kérdéseket. Ezek olyan kérdések, melyre bőven, kifejtően lehet válaszolni. A válaszadásban nem szab meg semmilyen irányvonalat. Pl. „Mi a véleménye…?” „Mit tud mondani a …-ról?”
- Kerüljük a tévézést, videózást, ha még sem tudjuk elkerülni, válasszunk közösen olyan műsort, amit együtt nézünk meg és tudunk utána róla beszélgetni. Itt is a nyitott kérdéseket használjuk. Ne hagyjuk a gyermeket felügyelet és válogatás nélkül különböző műsorokat nézni!
- Erősítsük a megküzdési képességeit, ami azt jelenti, hogyan tudja frusztrációit levezetni, ha mi nem vagyunk jelen. Van olyan gyerek, aki rajzolással, mozgással, írással, zenehallgatással vagy azzal, hogy csendben szeretne lenni kiszűrve minden zavaró ingert, ami a külvilágból érkezik. A mai gyerekek közül sokan nagyon szenzitívek (érzékenyek) az erős, túl sok zajra, érintésre, illatokra. Hagyjuk őket magukba elmélyülni szükségük van rá. Ezt az iskolában is fontos figyelme venni. Van úgy, hogy csak úgy csendre vágynak a gyerekek, adjuk meg nekik a lehetőséget elvonulásra. Nem szükséges nekik mindig csicseregniük, könnyítsük meg a helyzetüket.
- Pozitív megerősítések minden apróbb sikernél. Pl. volt egyszer egy olyan tanulóm, akit nehezen tudtam munkára motiválni. Hagyományos matrica, piros pont, nyomda, megerősítés kártyák, szóbeli dicséret semmi nem jött be, ami általában működni szokott. Na, ilyenkor nem szabad feladni, mert minden gyerekhez vezet út! És akkor jött az isteni szikra, hogy minden egyes feladatnál, amit elvégzett húztam egy vonalat abba a könyvbe, füzetbe, amiben éppen dolgozott. Nem tudta elképzelni mit csinálok. Tudtam, hogy imád rajzolni és megbeszéltem vele, hogy minden egyes megoldásnál, amikor elkészül, húzok egy vonalat és mivel tudom, hogy nagyon ügyes óra végére egy szuper rajz lesz a meglepetés, amit akár ki is színezhet. És akkor ott megtörtént a csoda elkezdett dolgozni, izgatottan várta milyen rajz fog összeállni a vonalakból. Ez volt az ő megerősítése a sok-sok dicsérő szó mellett. Próbáljátok ki, hátha nálatok is beválik.
Amit otthonra ajánlok bevezetésre, akár a gyerekszobába a falra egy jutalmazó tábla, a fiúknál valami fiús dolog, amit szeretnek pl. focipálya, a lányoknál a királykisasszony palotája ahová el/fel lehet jutni. Fontos, lássák mennyit ügyesednek haladnak a cél felé. Részcélokra érdemes lebontani és az apróbb sikereket megünnepelni. Iskolai környezetben nem tartom szerencsésnek csak akkor, ha minden gyereknek egyénenként vant ilyen jutalomtáblája. Nagyon frusztráló lehet, ha egy van az egész osztályra, mert nem egyenlő esélyekkel indulnak a gyerekek éppen különböző képességeik miatt. Lesz, aki már fent van és lesz, aki esélytelennek érzi magát, hogy utolérje a többieket, ezért nemhogy inspirálná szorongóvá fog válni egy ilyen helyzettől. Az a fontos, hogy ne adjuk fel soha a gyermekhez vezető utak keresését, mert cselekvés, szeretet, elfogadás által meg fogjuk találni. Minden gyermek egy keresztrejtvény, miközben próbáljuk megfejteni a hozzájuk vezető utat mi magunk is rengeteget tanulunk, fejlődünk általuk.
Vidám derűs perceket kívánok!