A tanulási nehézségek kialakulásában az esetek 70%-ában szerepet játszik az idegrendszer alulszervezettsége, részleges éretlensége, esetleg sérülése. Meghatározott mozgásformákkal az idegrendszer más és más területeit stimulálhatjuk, ezen keresztül pedig jelentős javulást érhetünk el a tanulási nehézségek oldásában. Ahogy a mozgáson keresztül az idegrendszer ledolgozza hiányait, úgy javul a korábban tanulási zavarokkal küzdő gyermek iskolai teljesítménye.
Természetesen a mozgásterápia nem csodaszer, nem helyettesítheti a tanulást. Abban viszont segítséget nyújthat a problémákkal küszködő gyermekek számára, hogy ne kelljen minden szabadidőjüket tanulással tölteni, eredménytelenül. Hatására a tanulás és a gyakorlás meghozza gyümölcsét.
Az eredmények, a mozgással történő fejlesztés esetében sem várhatók el, megfelelő, egyénre szabott, a fejlődés ütemének megfelelően, folyamatosan korrigált feladatsor napi gyakorlása nélkül. Ez a gyakorlás azonban nem jelenthet többet napi fél óra tornánál, amit a gyermekre szabottan írunk elő.
Nagyon nagy jelentősége van a mindennapos gyakorlásnak. Esetünkben a mozgásgyakorlatok elsődleges célja új kapcsolatok kialakítása a központi idegrendszerben, nem pedig az izomzat erősítésé (bár kétség kívül az izomzat is jelentősen fejlődik). Ezek a kapcsolatok természetüknél fogva csak úgy épülhetnek ki, ha minden nap megerősítjük őket. Ellenkező esetben az újonnan létrejött kapcsolatok azonnal elkezdenek visszafejlődni, a várt fejlődés nem, vagy csak nagyon lassan következik be.
A napi mozgásprogramot egy átfogó vizsgálat eredményei alapján állítjuk össze gyermekének.
Az idegrendszer fejlődése egy hierarchikus rend szerint valósul meg. Ha ebbe a hierarchikus fejlődésbe hiba csúszik, a központi idegrendszer valamely ősibb kialakulású területe nem fejlődik megfelelően, maga után vonja a ráépülő összes terület, így a nagyagykérgen keresztül a fejlett gondolkodási folyamatok problémáit is. Az ősibb kialakulású területek fejlődésével a csecsemőknél egyre újabb és újabb mozgásformák jelennek meg, ez a mozgás lesz a világgal való kapcsolatfelvétel első formája a baba számára. Erre épülnek majd rá az emberre jellemző kommunikációs formák: a beszéd és az írott beszéd.
Ilyen eset lehet például, ha kimarad a mozgás fejlődés valamely állomása, és ez a későbbiekben írás-olvasás- magatartászavar formájában jelenik meg az iskolás évek alatt.
Amikor a központi idegrendszer bizonyos területeinek szervezetlenségéről beszélünk, nagyon finom, műszeresen kimutathatatlan eltérésekre gondolunk. Olyan apró működési hibákat okoznak ezek az eltérések, hogy hatásuk nagyon sokszor csak a bonyolult idegrendszeri folyamatoknál észlelhető, mint például az írás vagy az olvasás.
Szerencsére, nem kell megvárnunk, amíg ezek az idegrendszeri alulszervezettségek megkeserítik gyermekünk iskolás éveit. Egy megfelelően összeállított feladatsorral könnyen feltérképezhetjük az idegrendszert működésbeli szempontból, amely alapján meglehetős pontossággal állítható össze a fejlesztő feladatsor.
Még a megfelelően összeállított, lelkiismeretesen, hosszú hónapokon keresztül, naponta végzett fejlesztés esetén is előfordulhat, hogy maradnak bizonyos maradványtünetek. Bár az idegrendszeri szerkezetek rendeződnek, még sem tűnik el teljesen a tanulási nehézség. Ennek a jelenségnek a hátterében legtöbbször a teljesítménnyel kapcsolatos szorongás vagy stressz állhat.